Emberek és templomaik

Budapest, Csavargyár utca 8.

Gazdag hiedelemvilág, vegyes nemzetiségű emberek egymástól eltérő vallási szokásai, a különböző felekezetek számára helyet biztosító templomok, szakrális helyek kialakulása.

Bővebben:
A középkorban Angyalföld helyén több település volt. A Rákos-patak pesti torkolata környékén helyezkedett el Szentlászló község, amelynek pusztatemploma még a település elhalásával is ott emelkedett, mint sírból kinyúló, véresre vesszőzött kéz, amíg köveit el nem hordták Kecskemétre, Alsónémedibe építőanyagnak. A Margit híd pesti hídfője és a Dráva utca közti részen feküdt Újbécs, kelet felé, a Rákos mezején pedig Jenő. Templomaikról mélyen hallgatnak a történeti források. A vad prérivé vált tájon homokviharok tomboltak, mígnem a török korban kaszálókat említenek a régi idők jogi iratainak összeállítói elsárgult pergamenjeiken. Jaj volt annak, akinek csordája idegen földre tévedt! Nem hiába rettegtek a birtokhatárokat őrző ember alakú fejfáktól. Szellemképük megjelent az éjszakai szél süvítésekor, legtöbbször a rettegők nyugtalan képzeletében. Egyesek hallani vélték a Margitsziget tájáról a mélybe süllyedt harangok szavát. „Szóljon az aggodalmat oszlató harangszó, mert csak így tűnik el a gonosz” - gondolták sokan, és hittek benne.

Évszázadok teltek el, míg a kiegyezés után az egyre gyorsuló iparosodás különféle tájakról idevonzotta az embereket. Jöttek az osztrák örökös

tartományokból tiroliak és felső-ausztriaiak. A Duna vize erre sodorta könnyű hajóikat a Vizafogó felé. Északról, népes családokból kiszakadt lengyelek érkeztek. Erdők födte hegyes vidékekről igyekeztek ide szlovákok, hogy munkát kapjanak a Váci út melletti gyárakban. Amikor a karmeliták 1896 karácsonyán felállították a csodatevő Kisjézus szobrát kápolnájukban, gondoltak terézvárosi-kültelki híveik vegyes nemzetiségű összetételére. 300-400 főt befogadó kápolnájukban rendes istentiszteleteiket magyar és szlovák nyelven tartották.

Milyen építészeti stílus felelt meg ezeknek az embereknek, akik némelykor távol eső földrajzi vidékről egymástól eltérő vallási szokásokat hoztak magukkal? Igyekeztek ugyan máról holnapra városivá válni, de gyermekeik születésekor vagy a halálélmény megvillanásakor egykori szülőföldjük emléke nyugtatta meg őket. A XIII. kerületi katolikus templomok építészeti stílusában valamiféle múltkereső közösség- és hagyományteremtő erőfeszítés fedezhető fel. Az 1899-ben, a Huba utca sarkán épült karmelita templom korai gót stílusában találkozott a jótékony Pálffy Pálné Károlyi Geraldine grófnő és a győri zárda egykori főnökének, Soós István atyának törekvése. A történeti Magyarország középkori keresztény hagyományával a Kárpát-medencében lakó népek történelmileg létrejött szerves összetartozásának és egymásrautaltságának gondolatát sugallta az emberi lét végső kérdéseire megnyugtató választ adó és kifejező vallási-művészi jelképrendszer.

Az  1920-1930-as években templomépítő mozgalom indult meg. A kültelepülés fejlődés magával hozta a szakrális jellegű építmények számának a növekedését. 1924-ben avatták fel a baptista kápolnát a Jász utcában. A magdolnavárosi Szent László-plébániatemplom - a Béke téri templom - építése 1929-ben kezdődött el az alapkő letételével Petrovácz Gyula tervei alapján. A neogót stílusú, latin kereszt alaprajzú, háromhajós épület főtornyával és két melléktornyával meghatározta a kerületrész jellegét. Huszártornya szinte utalt arra a szerény életvitelre, amelyet a cisztercita szerzetesek valósítottak meg több évszázados tevékenységük során.

Az 1930-ban felszentelt Szent Mihály-templomot Foerk Ernő építész neoromán stílusban tervezte. A kéttornyú, latin kereszt alaprajzú, bazilikás elrendezésű templom monumentális hatása ellenére szerényen húzódik meg a Madarász Utcai Gyermekkórház mögött. Első plébánosának, Mester Jenőnek emlékét az idős hívek mai napig is megőrizték. A 83 éves Lakner Józsefné Sebestyén Mária elmondta nekem a Visegrádi utcában, hogy Mester Jenő öccsének, Maurer Lászlónak fűszerüzlete volt a Váci út és a Gyöngyösi utca kereszteződésénél. Mester Jenő plébános emlékét közvetlen, embertisztelő viselkedéséért szívükbe zárták hívei.

A Váci út 87. szám alatti vizafogói Szent Márton-templom egészen modem épületével a XIII. kerület legfiatalabb katolikus gyülekezeti helye. Névadója, Szent Márton a nyugati keresztény hagyományok felé, Szombathely és a franciaországi Tours irányába tereli történelemidéző emlékezetünket.

A katolikusok templomépítése mellett és után más vallásfelekezetek is megkezdték szakrális építményeik létrehozását. Amíg nem volt templomuk, iskolákban tartották istentiszteleteiket: a reformátusok a Tutaj utcában, az evangélikusok pedig Rimár Jenő vallástanár és lelkész vezetésével az Üteg utcai polgári leányiskolában. A Gömb utca 7. szám alatt lévő iskolában is tartottak protestáns istentiszteleteket, amíg fel nem épült a református templom 1933-ban, a Frangepán utcában. Majd közel egy időben, 1938-1940 között épült fel a két templom. A református templomot Tóth Imre és Halászy Jenő építészmérnök, az evangélikus templomot pedig Sándy Gyula műegyetemi tanár és Gerey Andor tervezte. Az evangélikus templomban a polgárosodó ember neoromán tradíciói éltek tovább és elevenedtek fel világra nyitott ablakaikkal. A iPozsonyi úti református templom enyhén emelkedő timpanonjával és antikvitást idéző oszlopsorával az európai szellemiséget éppen úgy idézi, mint ahogy modem tornyával az Újvilágból áramló pragmatista felfogást a társadalmi kudarcokkal és egyéni depresszióval szemben.

Hasonló gondolat fejeződött ki az izraeliták templomépítésében társadalmi szempontból, amikor fontos szakrális építményüket nem a Koháry utcában, hanem a Hegedűs Gyula utca 3. szám alatt építették fel.

Eichbaum Mór alapító és dr. Weiss Sámuel rabbi jól látták 1927-ben, hogy a régi vallási hagyományok akkor teremtenek hidat az emberek és közösségeik számára, ha a templom nem hivalkodó építmény, hanem a város társadalmával együtt él.